Én ezt már egészen fiatalkoromtól átérzem, igazán. Nem egy hajszálon múlt, hogy élek, hanem az anyám akaratán és (ki)tartásán. Talán innen az az ön-tudat, hogy mindenkinek szeretném megváltoztatni az életét, még ha kicsit is, és az is, hogy nem lehet elmenni amellett, ha valakinek rossz. Vagyis egyszer legalább mindenkinél meg kell próbálni. Aztán ilyesmiket erősítettek meg más dolgok, például az a Dosztojevszkij óra, amin elhangzott: “olyan könnyű azt mondani, nem az én felelősségem..” meghát a belémnőtt kereszténység, amitől még kétségeimben sem szabadulnék.
De azért palimadár nem vagyok. :)
Úgyhogy én nagy abortuszellenes vagyok, személyes alapokon.
(feminizmus ide vagy oda)
(Source: cherrybam)


